A templom és a kolostor J. G. Altenburger tervei alapján épült, a fennmaradt dokumentumok szerint 1722 és 1778 között. A paulánusok által épített templom és rendház a kései barokk építészet kiemelkedő alkotása – a templomot a Csallóköz legszebb templomaként tartják számon. Ma a Nagyboldogasszony-plébániatemplom nevet viseli, a kolostorral folyosó és a sekrestye köti össze.
A templom épülete egyhajós, szegmensíves zárású szentéllyel. Tornya beépült a főhomlokzatba. Belső falait és boltozatát freskók és művészi értékű festmények ékesítik. Ezek főként Franz Sigrist alkotásai 1778-ból, amelyek Paolai Szent Ferenc életének egy-egy mozzanatát örökítik meg. A szentélyben látható mennyezeti freskó például XI. Lajos francia király és Paolai Szent Ferenc találkozását ábrázolja. A beteg királyhoz eljutott Szent Ferenc aszkétikus erényességének és gyógyító képességének híre, és IV. Sixtus pápa közvetítésével Tours-ba hívatta a szerzetest. Ferenc nehezen szánta el magát az útra, majd a királlyal kertelés nélkül közölte, hogy meggyógyítani nem tudja, és Isten sem fog rajta segíteni, de előkészítheti a keresztény halálra.
A templom orgonáját a kor egyik legjelesebb orgonaépítője, Ludwig Mooser építette 1866-ban. Eredeti felépítménye nem ismert, de a fennmaradt sípanyagból arra lehet következtetni, hogy az orgona eredetileg 20 regiszteres volt. A későbbi beavatkozások, javítások sokat rontottak a sípanyag állapotán. Az ezredfordulóra állapota olyan kritikussá vált, hogy felmerült rekonstrukciójának és restaurációjának (nemcsak generáljavításának) gondolata. 2005-re befejeződött az orgona eredeti állapotba történő helyreállítása. Ünnepélyes felavatására 2005. június 26-án került sor.
A paulánusok rendjét – vagy mint kezdetben nevezték, a legkisebb testvérek rendjét – Paolai Szent Ferenc alapította, s az alapítást IV. Sixtus pápa erősítette meg 1474-ben. A paulánus rend római katolikus koldulórend volt. Minimistáknak („legkisebb testvérek”) is nevezték magukat, gyakran összetévesztik őket a pálosokkal. Jelszavuk, a Charitas (szeretet) az Istenhez és felebarátaikhoz való kapcsolatukat fejezte ki. Alázatos, bűnbánó, szigorú aszkétaéletet élő szerzetesek voltak, és egyéb fogadalmaik (szegénységi és hallgatási fogadalom) mellett még a hús fogyasztásáról, valamint a zsírral és a vajjal készült ételekről is lemondtak. Magyarország területén csak egyetlen kolostoruk működött, mégpedig városunkban, Somorján. Itt 1680 körül telepedtek meg. A paulánusok csak néhány évtizeden át folytathatták kezdetben kolostor- és templomépítő, később missziós, lelkipásztori és oktatói tevékenységüket, mert II. József 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendet. Ezután a rend már nem újult meg. Templomuk Somorja város plébániatemplomává vált, a megüresedett kolostor pedig részben a somorjai katolikus egyházközség, részben a város tulajdonába került. Hosszú évekre iskolai tantermeket rendeztek be benne. A kolostor népszerű neve Korona – ez a név a Korona vendéglőtől ered, amely az 1980-as évekig a városi tulajdonban levő utcafronti épületszárnyban működött.
