Fazekas Árpád, a somorjai vívás neveltje nemrég a világ másik felén versenyzett. Pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el a felnőttek között, miután a limai Grand Prix-viadalon bejutott a legjobb 64 közé. Utánajártunk, hogyan sikerült ezt elérnie, és mennyit ér ez az eredmény.
„Végre jó érzésem volt versenyzés közben” – mondta lapunk megkeresésére Fazekas Árpád, miután szerencsésen hazaérkezett Peruból.
Árpi hétéves volt, amikor először lement a vívóterembe.
„Eltartott egy ideig, mire megszerettem ezt a sportágat. Az első évek nem voltak a legeredményesebbek, a klubtársaim rendre jobb eredményeket értek el, mint én, de engem ez motivált: elhatároztam, hogy szeretnék jobb lenni. Harcoltam, még többet edzettem, és mentem előre töretlenül. A vívást nem csak hobbiként fogtam fel.”
A somorjai vívó fokozatosan fejlődött, és nemzetközi szinten is szép eredményeket ért el – egyéniben és csapatban is. „A legértékesebb eredményem a 2024-es junior Világkupa bronzérme volt Udinében, amikor a világranglistán is a harmadik helyen álltam. Csapatban pedig a São Pauló-i Világkupa-győzelmünk Pirk Ákossal és Leo Kuchtával.”
Amikor „kinőtte” a junior korosztályt, komoly döntés állt előtte. Szlovákiában ugyanis nincs olyan profi klub, ahol kizárólag vívással foglalkozhatna. Ez az egyik oka annak, hogy sok tehetséges vívó abbahagyja, miután kinőtt az utánpótlás korosztályból.
„Sokat gondolkodtam, hogyan tovább. De nem tudtam eldobni az eddigi éveket, magát a vívást. Nagyon szeretem azt a közeget, ami a nemzetközi versenyeket jellemzi. Úgy döntöttem, folytatom. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz – nemcsak versenyzőnek kell lennem, hanem menedzsernek is” – árulta el.
Felkészülés az olimpikonokkal
Mivel Szlovákiában csak korlátozottak a felkészülési lehetőségek, nincs megfelelő edzőpartner, nagyon gyakran külföldre jár edzeni.
„Budapestre és Prágába szoktam járni, ahol a cseh olimpiai bronzérmes Alexander Choupenitchal is készülök. Ha nem tudok hosszabb időre elutazni, akkor Somorján, illetve heti egy-két alkalommal Ausztriában edzek. Mindez attól függ, hogyan tudom összehangolni az egyetemi tanulmányaimat az edzésekkel. Fárasztó a sok utazás, de mennem kell, meg kell csinálnom” – közölte.
Anyagilag a Szlovák Vívó Szövetség, a Nemzeti Sportközpont (NŠC) és a somorjai klub támogatja, emellett időnként egyéb pályázati forrásokból is kap segítséget.
Ennek is köszönhető, hogy indulhatott a rangos limai Grand Prix-versenyen, ahol a világ legjobbjai léptek pástra.
„Az előző tornákon nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Most végre mosolyoghattam egy kicsit. Ez jó jel az áprilisi, cagliaryi U23-as Európa-bajnokság előtt.”
Cél: az olimpia
Az olimpiai kvalifikáció azonban rendkívül nehéz.
„Ha Szlovákia például Afrikához tartozna, sokkal egyszerűbb lenne a kijutás – ez a zónás rendszer miatt van. Európában rengeteg vívónagyhatalom van, ezért már az utolsó kvalifikációs verseny előtt sokan megszerzik a kvótát. A végén körülbelül negyvenen maradunk egy helyre.”
A párizsi olimpia előtti kvalifikációs tornán tizedik lett. „Szinte lehetetlen küldetés az olimpiai részvétel, de én megpróbálom valóra váltani az álmomat. Vagy a 2028-as Los Angeles-i játékokon, vagy négy év múlva Brisbaneban” – zárta gondolatait Fazekas Árpád.
