A Somorján található műemléképületek közül a református templom épülete a legértékesebb, amely Csallóköz egyik legrégibb és egyben legszebb gótikus temploma.
A templom eredetileg a 13. század harmadik negyedében épült kései román stílusban. Az eredeti építményt a mai főhajó és a szentély képezte, sekrestye és oldalhajók nélkül. Valószínű, hogy a templom helyi erődként is szolgált, s hogy ennek a célnak is jobban megfeleljen, az idők múlásával hozzáépítették a mellékhajókat és a tornyot, amelyből jobban megfigyelhették az ellenség közeledését, a tűz- és árvízveszélyt.
Az évszázadok folyamán a templomot több ízben is átépítették. Eredetileg gerendás mennyezete volt, majd a 14. században felépült a déli hajó, amely fölé gótikus, bordás keresztboltozatot emeltek. A főhajót a 15. században – 1449 után – a kései gótikus bordás mennyezetet alátámasztó nyolcszögű pillérekkel kettéválasztották.
A szentély diadalívében az Ószövetségben szereplő próféták láthatók medailonokban, díszes körökbe foglaltan, mondatszalagokkal, fenn középen Dávid és Salamon koronás királlyal. Az északi oldalfalon az Egyiptomba való menekülés, alatta egy gobelin típusú képen Mária a halálos ágyán az apostoloktól körülvéve, fölötte a boltíven temetése, mennybevitele, és a sorozat befejező képe a főhajó felé néző háromszögben Mária megkoronázása. E képsorozatnak a fő helyen való megalkotása is bizonyítéka annak, hogy a templom Mária tiszteletére épült.
A kőből faragott ereklyetartó a szentélyben eredeti állapotú, valószínűleg az első (eredeti) templom része volt. A fölötte található térdelő alak a templom építtetője, mecénása lehetett. A déli falon két címer található, amely királynői szimbólumokat sejtet. Eredeti színeit nehéz megállapítani, ezért csak feltételezik, hogy valamelyik Árpád-házi királyné címeréről lehet szó.
