Stehlík Vivien, a somorjai Kajak-Canoe Klub versenyzője ugyan még a junior kategóriában szerepel, de Szlovákiában jelenleg nincs nála jobb női kenus. A bájos, szimpatikus sportoló azonban pontosan tudja, ez önmagában nem elég, nemzetközi szinten kell bizonyítania.
Miközben az iskolában nyolc óra körül becsengetnek, Viviennél már hajnali öt körül ébreszt a vekker. „Hatkor kezdődik az első edzésem. Most ugyan nincsenek versenyek, de az év egyik legfontosabb időszakában vagyunk. Folytatjuk az erőnléti felkészülést, és már a vízi munkára is fókuszálunk” – mondta lapunknak Stehlík Vivien, aki rögtön az elején háláját fejezte ki a Madách Imre Gimnáziumnak. „Lehetővé tették az egyéni tanrendet, ami számomra óriási segítség.”
Vivinek immár nyolcadik éve második otthona a csölösztői csónakház. „Az elején csak lementem kipróbálni a kenut. Nagyon megtetszett, megegyeztünk, hogy heti egyszer ott leszek a vízen. Nemsokára már háromszor jártam le, és egy év sem telt el, amikor már teljes értékű munkát végeztem a mester, Sándor Árpád irányításával” – mondta a fiatal sportoló.
Üstökösként robbant be a lány a szlovák kajak-kenu sportba. „Jöttek az eredmények, természetesen örültem a sikereknek, de ahogy idősebb lettem, tudtam, hogy ezzel nem elégedhetek meg. Nem ringathatom magam abban a hitben, hogy én vagyok a legjobb. Szlovákiában ugyanis kevés a női kenus. Tudatosítottam, hogy a valódi erőmet és tudásomat a nemzetközi versenyek mutatják meg.”
Biztos pont
Bevallása szerint az elején nehezen élte meg a kudarcokat. „Nem szerettem nemzetközi versenyekre járni, mert tudtam, hogy jönnek a nagy pofonok. Nehezen viseltem a vereségeket. Idővel azonban megtanultam másként tekinteni ezekre a versenyekre: örültem, hogy reális képet kapok a képességeimről. Megerősödtem, igazi harcossá váltam. Nem adom fel. Alázattal dolgozom, szeretnék egyre jobb lenni. Ebben óriási szerepe van Sándor Árpád mesternek. Rengeteg biztatást és energiát kapok tőle. Sokszor voltam letört egy-egy edzés után, amikor nem sikerült teljesíteni a tervezett feladatokat. Nagyon hálás vagyok neki.”
Vivien főként hazai környezetben készül az új idényre. „Voltam futóedző-táborban Csorbatón, és lehetőségem lett volna Olaszországba is elutazni. Végül úgy döntöttünk, maradok itthon, a megszokott környezetben. Sabaudiában nem volt más kenus, ezért hiányoztak volna a speciális edzések. Itthon ez adott. Amióta a klubunkban dolgozik Bánai István, aki Komáromból érkezett, sok hasznos tanácsot kapok tőle. Csölösztőn a kadét fiúkkal készülök, ami igazi kihívást jelent.”
A felkészüléssel eddig elégedett a sportoló. „Azt is mondhatnám, ez az egyik legjobb alapozásom. Sikerült fogynom, miközben az izomzatom erősödött. Jó erőben vagyok. Ahogy közeledik az idény, egyre inkább a technikát csiszoljuk.”
Fókuszban az Európa-bajnokság
Vivien számára a 2026-os év legfontosabb eseménye a szegedi junior Európa-bajnokság lesz. „Előtte azonban itt a válogató. Ott kell megmutatnom, mit tudok. Ha az nem sikerül, kár a nemzetközi versenyekről beszélni. Sokan mondják, hogy itthon nincs ellenfelem, de ez nem igaz. Egyrészt biztosan lesz valaki a kategóriámban, másrészt elsősorban magamra figyelek. A legfontosabb, hogy amit csak lehet, kihozzak magamból. Ha ez sikerül, akkor rendben van a verseny.”
Korábban hajlamos volt verseny közben a riválisokat figyelni. „Ez nem volt helyes. Amikor rajthoz állok, csak a saját teljesítményemre koncentrálok, és hallgatom a mester hangját a partról.”
Vivien hangsúlyozta, hálával tartozik családjának és szponzorainak. Azt mondta, nélkülük nem tartana ott, ahol most, és bízik benne, hogy még magasabbra juthat. Mert számára a fejlődés a legfontosabb.
