Tejfalu, Csölösztő, Sámot, Bucsuháza, Királyfia ma Somorja részét képezik, hajdan azonban önálló községek voltak.

Tejfalu legrégibb nyomát Villa-Lactis néven a 14. században kelt oklevelek őrizték meg. Birtokosául a Görgeteghi családot tüntetik fel. Ebben az időben még nem volt önálló község - villának, azaz majornak nevezték. A 14-15. századbeli oklevelek még mint nemesek lakta községet említik.

Bucsuháza település régi rangját jelzi a történelmi okiratokban használt neve - Wulchusamut - Nemes Bucsuháza. Más dokumentumok Bulchu néven is említik. Hiteles okirattal bizonyítható, hogy 1238-ban Bucsuháza a pozsonyi vár tartozéka volt.

Királyfia szintén régi nemesi község. A dokumentumok Nobilis de Királyfia, vagyis Nemes Királyfia néven emlegetik. Királyfiának címeres pecsétje és pajzsa is volt - a pajzs egy oroszlánt ábrázol, amely jobb első lábával kardot, bal lábával sarlót tart. A pajzs felső részén Szent István koronája látható.

Sámot településről egy 1238-ban kiadott okirat tanúskodik. Ezt a helyet Kun László 1277-ben kiadott levelének tanúsága szerint IV. Béla adományozta a pozsonyi prépostnak és káptalannak.

Csölösztőt 1238-ban a Csiliz-patak mellett fekvő pozsonyi várbirtokként említik. 1281-ben Csölösztő néven szerepel, de később német nevével (Kledern) is találkozunk. A Duna csölösztői szakasza a 19. században számos vízimalmáról volt híres.